Az iskolai könyvtárak története

Az első hazai iskolánk a 10. század végén létesített Szent Márton-hegyi kolostori iskola volt. A könyvleltára arról tudósít, hogy miből szerezhetett ismeretet a középkorban élő tanár és diák.
Tovább éltek e feladatok a Mátyás korában alapított humanista iskolák könyvtáraiban is, de követendő mintául ekkor már a klasszikus antik latin és görög szerzők művei álltak.
A 16. században Debrecen és Sárospatak iskolai könyvtárai nemcsak gazdag, jól szervezett gyűjteménnyel, hanem könyvtárhasználati szabályzattal is rendelkeztek.
A 16. században alapított protestáns kollégiumban az oktatás és tudomány elmaradhatatlan előzménye volt.
1662-ben Apafi Mihály fejedelem költöztette a kollégiumot a török dúlás miatt Nagyenyedre. A kollégium filozófia, jogi és református teológiai fakultással rendelkezett és története során olyan kiemelkedő tanítványokat nevelt, mint Bod Péter, Bolyai Farkas stb.
A brassói evangélikus középiskolában Honter János könyvári szabályzatot készített a gyűjtemény gondozóját ’oeconomus’-nak nevezték. Feladata: havonta portalanítás, kora reggeltől este 6-ig nyitva tartás.
A 17. században megindult ellenformáció is megteremtette a maga iskolai könyvtári kultúráját (Nagyszombat, Pozsony, Kolozsvár) de a jezsuita intézményeket –szemben a protestánsokéval- az jellemezte, hogy elsősorban a tanárok részére tartották fenn az iskolai könyvtárat.
A 17-18. században tovább gyarapodtak a régi alapítású iskolai könyvtárak és újabbak egész sora jelent meg mellettük (Győr, Gyöngyös, Esztergom, Pest).
Mind a reformáció, mind az ellenreformáció nyomán gazdagodtak, gyarapodtak az iskolai könyvtárak, de egyúttal megjelentek a könyvtár használatával kapcsolatok tiltások is.
A könyvtár tanulást segítő funkciójára is kísérletek történtek: Edvil Illés Pál 1843-ban tette közzé az un. Öntanulási programját.
A 18-19. század fordulóján megjelentek az iskolai könyvtárakban az ifjúsági irodalom alkotásai (Robinson, Amerikai felfedezése) és velük az egyéni olvasási kedv élesztgetése.

A mai értelemben vett iskolai könyvtár kialakulása (1850-1945)

Az 1850-ben Bécsben kiadott minisztériumi rendelkezése mind a gimnáziumok, mind a reáliskolák számára előírta az elkülönített tanári és az ifjúsági könyvtár létrehozását.
Az 18882. évi VKM rendelet mér határozottan iskolai ifjúsági könyvtárról beszél és megemlíti, hogy ahol csak lehet a népoktatási intézményben az ifjúsági könyvtár mellett népkönyvtárat is állítsanak.
Wlassics Gyula kultuszminiszter1902-ben elrendelte, hogy minden állami népiskola állítson fel könyvtárat. (50 fillért beiratkozási díjból!) Itt már nemcsak ajánlotta, hanem kötelezővé vált a könyvtár létrehozása.
A szabályzat kötelezettségként írta elő, hogy a nevelők ismerkedjenek meg a könyvtárban lévő művekkel és a könyvtárossal együtt időről-időre győződjenek meg arról, hogy a tanulók mit és hogyan olvasnak.
1923-ban alakult meg az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács, amely 1926-tól kezdte el működését.
1936-ig rendszeresen jelentetett meg kiegészítő jegyzékeket, amelyeken a beszerzendő művek között kevésbé, viszont a beszerezhető alkotások listáján olyan neves írok is szerepeltek mint Móra Ferenc, Verne Gyula, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, később Féja Géza, Petrolay Margit művei.